Andoni Iraola a Villarreal felett aratott 4–3-as, fordításos Bajnokok Ligája-győzelem után részletesen elemezte a mérkőzés taktikai hátterét az anfieldi sajtótájékoztatón.
A Vörösök a 30. percben még kétgólos hátrányban voltak Georges Mikautadze és Sergi Cardona találatai után, ám a szünetre Alexis Mac Allister és Ronald Araujo fejesével kiegyenlítettek, majd a fordulást követően Mac Allister második góljával és Florian Wirtz lövésével három perc alatt lerendezték a találkozót. Bár Tani Oluwaseyi a hajrában még szépített, a Liverpool megőrizte hibátlan mérlegét, és kilenc ponttal áll a BL alapszakaszában.
Alább olvasható Andoni Iraola sajtótájékoztatójának részletes összefoglalója.
A két félidő közötti éles kontrasztról...
„Egy dolog biztos: nem volt unalmas mérkőzés. Úgy gondolom, az első harminc-harmincöt percben, a második góljukig sokkal jobbak voltak nálunk. A második félidőben viszont – különösen a negyedik gólunkig – mi múltuk felül őket jelentősen. Túl kényelmesen kezdtük a találkozót, és 4–2-nél ismét előjött ez a hiba: azt hittük, el van döntve a meccs, de ők a legvégéig nyomás alatt tartottak minket, mert a Villarreal egy kiváló csapat. Rendkívül nagyra értékelem ezt a három pontot, mert pontosan tudtam, mekkora játékerőt képviselnek, nagyon jól ismerem őket a La Ligából.”
A szünetbeli cseréről: Araujo le, Wirtz be, Gravenberch a jobbhátvéd posztján...
„Igen, Ronald jól van fizikálisan, nem sérült meg. Az első félidőben a 0–2-ig nagyon nehezen találtuk meg az egyensúlyt. Labdabirtoklásban Trey [Nyoni] és Alexis révén jobb pozíciókat vettünk fel, labda nélkül viszont a Villarreal teljesen túltöltötte a pálya közepét: három védekező középpályással játszottak, miközben [Alberto] Moleiro is folyamatosan befelé húzódott a szélről. Ronald nem érezte kényelmesen magát abban, hogy állandóan kövesse ezeket a belső mozgásokat. Úgy ítéltük meg, hogy egy olyan játékos, mint Ryan Gravenberch, mindkét feladatot képes megoldani: védekezésben be tud lépni középre, a szélen megállja a helyét az egy az egy elleni párharcokban, támadásban pedig a jobb oldalon sokkal jobban tudja segíteni Riót [Ngumoha].”
Rio Ngumoha kiemelkedő teljesítményéről és mentalitásáról...
„Nagyon jó formában érkezett erre a meccsre, a Brentford ellen remek második félidőt zárt a hétvégén. Ma nem volt könnyű dolga, mert a Villarreal balhátvédje rengeteget lépett fel a támadásokkal, de elöl Rio időnként tarthatatlannak bizonyult. Ha sikerül olyan helyzetbe hoznunk őt a szélen, hogy egy az egyben rávezesse a labdát a védőre és betörjön a tizenhatoson belülre, szinte mindig kialakít valami veszélyeset. Az a gólpassz, amit Alexisnek adott, parádés megmozdulás volt: eleshetett volna egy tizenegyesért is, de talpon maradt, és a lehető legjobb döntést hozta meg. Ráadásul állóképességben is sokat lépett előre, egyre több játékpercet bír.
Nagyon elégedett vagyok a hozzáállásával, mert mohón tanulni akar, és folyamatosan fejleszti a játékát. Sokat cserélgettük az oldalakat nála, az utóbbi időben sokat játszik a jobb szélen, ahol már kifejezetten otthonosan mozog. Elérte, hogy már bal lábbal is bátran próbálkozik lövésekkel. Még csak tizennyolc éves, nem egy kész játékos, de folyamatosan új elemeket tud beépíteni a játékába. Lesznek még hullámvölgyei a fejlődési folyamatban, de a mentalitása példaértékű.”
Arról, miért maradt a kispadon Wirtz, Barcola és Isak...
„Alex Isakkal nem vállalhattunk kockázatot, nemrég tért vissza egy komolyabb izomsérülésből. A hétvégén ugyan betalált, de nagyon óvatosnak kell lennünk vele. Florian és Bradley esetében pedig ez lett volna a negyedik mérkőzésük a kezdőben tíz nap alatt. Kezdhettek volna ma is, de nem akartam felesleges kockázatot vállalni, különösen úgy, hogy a brentfordi túra kőkemény fizikai igénybevétel volt, és sokan teljesen kimerülve fejezték be. Tudtam, hogy ma csak korlátozott perceket bírnak el, ez volt a döntésem fő oka.”
A félidei taktikai váltásról és a magas letámadásról...
„A Villarreal lenyűgözően bánik a labdával. Ha megnézzük a statisztikákat, a Barcelona mögött ők a legjobbak a La Ligában szinte minden mutatóban: 61 százalékos labdabirtoklásuk van, és az xG-mutatójuk (várható gólok) a plafont veri. Az eredményeik talán nem mindig tükrözték azt, amit a pályán nyújtottak.
Egy ilyen csapat ellen ha nem vagy kíméletlenül agresszív, esélyed sincs labdát szerezni. Nem elég csak félig letámadni őket. Nem, itt padlógázzal kell menni előre, különben labda nélkül elrejtenek előled mindent. Kellett nekünk az a pofon, hogy 0–2-nél érezzük a fojtogató nyomást. Ott tudatosult bennünk: nincs vesztenivalónk, ki kell engednünk a kéziféket. Onnantól sokkal jobban játszottunk, rengeteg párharcot nyertünk. A Villarreal technikailag csodálatos futballistákból áll, de fizikálisan rájuk erőltettük a ritmusunkat a második félidőben, amit már nem bírtak elviselni.”
Mac Allister vezérszerepéről és a kulcsfontosságú gólokról...
„Alexis elképesztő szinten futballozik az idény kezdete óta. Ma Trey mellett egy kissé feltoltabb pozícióban játszott, nyolcas poszton, és remekül érkezett a tizenhatoson belülre a félterületekről. A pontrúgás utáni fejese csodálatos volt – bár nem a legmagasabb játékos, a kapu előtt rendkívül veszélyes. De a legfontosabb a karaktere: 0–2-nél, amikor rosszul állt a szénánk, egy pillanatra sem esett pánikba, hanem szervezte a játékot. Treyjel együtt ők ketten találták meg a módját annak, hogy már a szünet előtt megfordítsuk a meccs dinamikáját. Hatalmas rutinja van, mindent megnyert már a futballban, óriási kincs a számunkra.”
A kontrasztról: miért lőtt a Liverpool 12 gólt a BL-ben és csak 9-et a Premier League-ben?
„Őszintén szólva nem tudom a pontos okát. A linzi LASK elleni meccs persze más tészta volt, de a Villarreal és az Atlético Madrid ellen is sziporkáztunk támadásban. A Premier League-ben kevesebb gólt szerzünk, viszont ott talán jobban is védekezünk. Más típusú mérkőzések, más stílusú ellenfelek – szerintem ez sokkal inkább azon múlik, ki ellen lépsz pályára, mintsem azon, melyik sorozatban szerepelsz.”
HÍREK
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése