Tanulságos elemzést közölt az ESPN.
Veszélyesen elszabadult és minden korábbi arányérzéket elveszített az angol élvonalbeli labdarúgó-bajnokság nyári átigazolási piaca. Kedden, a 2026-os nyári transzferablak zárásakor a húsz Premier League-alakulat együttesen több mint 3,4 milliárd fontot költött új játékosokra, ami jócskán megdöntötte a tavalyi 3,2 milliárdos rekordot. A költekezés mértékét jól mutatja, hogy négy futballista – az egyaránt a Manchester Citybe igazoló Enzo Fernández és Elliot Anderson, a Liverpoolt választó Bradley Barcola, valamint a Chelsea-hez csatlakozó Morgan Rogers – 100 millió fontot meghaladó összegért váltott klubot.
A piac túlfűtöttségének és az irreális árazásnak a legékesebb példája, hogy a Manchester City kiegészítő embere, Sávio akár 85 millió fontért kerülhetett a Tottenhamhez, a sérülésekkel tarkított évet maga mögött tudó Liam Delapért 50 milliót fizetett a Nottingham Forest a Chelsea-nek, a Spurs pedig szintén 85 milliót áldozott a West Hamtől érkező Mateus Fernandesért, akinek a legfőbb ismérve eddig az volt, hogy sorozatban esett ki az élvonalból a West Hammel és a Southamptonnal.
Mindezt a megdöbbentő pénzszórást egy olyan sötét gazdasági háttér kíséri, ahol a Deloitte pénzügyi elemzése szerint a Premier League klubjainak adózás előtti veszteségei több mint hatszáz százalékkal, az egy évvel korábbi 135 millióról 948 millió fontra nőttek a 2024–2025-ös szezonban. A világ leggazdagabb bajnoksága így jelenleg már az egymilliárd fontot közelítő veszteséget görget maga előtt. A Chelsea 262 millió fontos – ligarekordot jelentő – deficitet könyvelt el, a Tottenham 120,6 milliós, a Manchester United 39,7 milliós, de még a Manchester City is 9 millió fontos mínuszt termelt a legutóbbi pénzügyi adatok alapján. A "Big Six" néven emlegetett elitből egyedül a Liverpool tudott szerény, 15,2 millió fontos nyereséget felmutatni. Ennek ellenére a Manchester City idén rekordot jelentő 458 millió fontot költött, míg a Chelsea és a Spurs szintén 300 millió felett vásárolt, igaz, a City és a londoni kékek az eladásaikból is jelentős, 300 milliót meghaladó bevételre tettek szert.
Egy korábbi Premier League-sportigazgató rámutatott, hogy a transzferdíjak nagy része a ligán belül marad, ami drasztikusan felveri az árakat, hiszen a csapatok jellemzően ligán belül bizonyított, sokszor fiatal angol tehetségeket keresnek. Ez a belterjesség a hiánygazdaság illúzióját keltve extra felárat tesz a játékosokra. Kiváló példa a kereslet-kínálat torzulására James Trafford esete, akin a City 13 millió fontot keresett, amikor Gianluigi Donnarumma cseréjeként töltött egyetlen szezon után 40 millióért továbbadta a Leedsnek, vagy éppen Delap, akinek az eladásával a Chelsea 20 millió font profitot realizált, pedig a csatár a 30 milliós vételára után 49 meccsen mindössze három gólt szerzett a londoniaknál.
A klubok többsége egyre inkább ódzkodik a külföldi igazolásoktól – a Manchester United például többször is megégette magát a Serie A-ból érkező transzferekkel –, így a Premier League belső piaca egyre szűkebb és elszabadultabb lesz Néhány racionálisan működő kivételt csak a jól felépített megfigyelőhálózattal rendelkező Brentford és Brighton jelent. A méhek a Lenstől 39 millióért érkező Mamadou Sangare játékából profitálnak hatalmasat, míg a Brighton a svéd IFK Göteborgtól mindössze 6 millióért elhozott Malick Yalcouyéban látja azt a tehetséget, aki a jövőben Moisés Caicedo vagy Carlos Baleba nyomdokaiba léphet, elit klubok célpontjává válva.
Egy jelenleg az angol alsóbb osztályokban (EFL) dolgozó korábbi élvonalbeli vezető játékosmegfigyelő szerint az ablak elején megkötött korai üzletek eleve referenciaként szolgálnak, ami a közepes futballisták árát is irreális magasságokba emeli. A szaúdi élvonal pénzügyi ereje szintén fokozza az inflációt: a Manchester City például 50 milliót kaszált Tijjani Reijnders közel-keleti eladásán egy meglehetősen szürke szezon után.
A szakember legfőbb aggálya, hogy ez a mesterségesen generált vagyon kizárólag a csúcsklubok és az ügynökök között kering, miközben az alsóbb osztályokba, a futball valódi táplálékláncába szinte semmi sem csorog le belőle. A meddő és sokszor csalódást keltő játékosok is hasznot termelnek az alternatívák hiánya miatt, így a Premier League továbbra is azon a sajátos úton halad, ahol a veszteségek és a költekezések fenntarthatatlanul nőnek.
HÍREK
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése